Nothing/Semmi - 2014-
In an interview, the Hungarian poet Janos Pilinszky once referred to writing poetry as 'hunting': passive and active at once, an incredibly focussed time of waiting and doing nothing at the same time. And when the game appears, all attention concentrates on it. True thinking is thinking about nothing. A problem has to be narrowed down to the point when one feels he knows nothing anymore and then start concentrating on that nothing. True thinking happens when arriving in the centre of a problem one tries to grasp the nothing that is right in the midst of it all. I tend to be in such a meditative state when I take my photos. My photography is lead by thoughts, memories and emotions spontaneously gushing forth in this state. To me, taking photographs is like telling little stories by means of a very 'honest' instrument. However, I always attempt to force this 'honest' instrument to take my side in adding genuine or fictious experience existent only in my mind to reality. Facts turn into fairytales. Events which I take photographs of become coloured by my memories. After all I cannot even decide whether the old story lends colour to the new one or the other way around. It is similar to the optical experiment where mirrors turned towards each other to produce the final mirrored image of a mirror.
Pilinszky János egyszer arról beszélt egy interjúban, hogy a költői munka egyszerre passzív és aktív, mint a vadászat, amely hihetetlen aktív figyelem és várakozás, és semmittevés egyben. Amikor a vad megjelenik, abban a pillanatban a koncentrálás maximuma. Az igazi gondolkodás, az a semmire koncentrálni. Egy problémát szűkítünk-szűkítünk mindaddig, amég már nem tudunk semmit és erre a semmire koncentrálunk. Az igazi gondolkodás a semmire gondolás egy problematika közepébe érve és ott megragadva a semmit. Valami hasonlót, egyfajta meditatív állapotot élek meg én is, amikor fotózok. Az ebben az állapotban spontán előtörő gondolatok, emlékek, érzések vezetnek a fényképezés során. Számomra fényképezni olyan, mint apró történeteket elmesélni egy nagyon „őszinte” eszköz segítségével. Azonban minden alkalommal ezt az „őszinte” eszközt megpróbálom arra kényszeríteni, hogy partner egyen abban, hogy a valósághoz hozzátegyek olyan megélt vagy kitalált élményeket, amelyek az emlékezetemben léteznek. A valóságból mese lesz. A történéseket, amiket lefényképezek, megszínezem az emlékeimmel. Végül nem is tudom pontosan, hogy valójában egy újabb megélt történet színeződik meg régebben megélt történetekkel vagy fordítva. Olyan ez, mint amikor két tükröt egymással szembe állítok és a tükörkép tükröződése lesz a végeredmény.
Lírai beszélgetés Pilinszky Jánossal 1978
színes, magyar riportfilm
rendező: Maár Gyula
szerkesztette: Ascher Gabriella
operatőr: Koltai Lajos
vágó: Palotai Éva
